Április 29-én debütált a mozikban a Fast & The Furious 5. része, a Fast Five. 2001, az első rész megjelenése óta az film franchise elérte a 1.6 milliárd dollár bevételt, mely egy igen tekintetre méltó összeg, de ez még nem minden. A sorozat egy egész kultuszt alakított ki, mellyel vásárlói szokásokat, és egy külön piaci szegmens hozott létre. Ez a szegmens pedig a Save Today biztosítócég szerint olyan 16 és 29 év közötti fiatalokból áll, akik nagy része egyetemet végzett és gamer, hetente 8 és 30 óra között időt tölt online és inkább néző, mintsem valódi motorsport versenyző. Ám a lényeg most jön: kiderítették azt, hogy leginkább a Toyotát, a Nissant, vagy Hondát választják - ahogy ez az alábbi képen is látható. A különböző autóalkatrész-gyártók az első két év alatt pedig közel 25%-os növekedést észleltek az eladásban, amit egyértelműen a film sikerének tudnak be. Az egész kultúrát ezek után, vagy ezekkel párhuzamosan például a játékkiadó cégek is meglovagolták, gondoljunk csak a Need For Speed sorozatra.

Ilyen piacszegmentációt csak nagyon hosszas és tudatos marketing stratégiával lehet létrehozni, melyet természetesen a kulturális különbségek is nagyban befolyásolnak. Ez a, természetesen product placementtől sem mentes film, tudatosan, vagy nem tudatosan, de pontosan ezt vitte véghez, méghozzá igen sikeresen, és teljesen mértékben globálisan. Csekk az infografikát.

 Ahogy a cím is sugallja, ez a bejegyzés a média tudományos megközelítésével foglalkozik. Mivel a blog fő célja a szakdolgozatomra való felkészülés, ezért koncentrálok erre is. A médiával, mint tudományos területtel mindig is az volt a problémám, hogy sosem tudtam egy-egy terület mennyire tág, vagy mennyire szűk kört jelent. Például a médiaközgazdaságtan, vagy a média management nagyon tág fogalmak, de például az ABC tévécsatorna árazási stratégiái pedig már egy viszonylag szűk terület, amelyik az előbb említettek alá tartozik. 

A kérdés tisztázásában a Media Management and Economics címe könyv volt segítségemre, amit jelenleg is olvasok. Ez a könyv rengeteg más elméleti és gyakorlati megközelítés mellett már az elején tisztázza a médiával kapcsolatos kutatás főbb területeit, melyeket három fő részre, majd további alrészekre oszt:

Iparági- és piaci tanulmányok

• Iparági szervezetek
• Igény / kereslet
• Prognózis
• Vásárlóerő - fogyasztói kiadások
• Niche piacok
• Piaci koncentráció
• Relatív állandóság (?)
• Kommunikációs, távközlési vezérelvek

Vállalati tanulmányok

• Vállalati stratégiák
• Szervezeti felépítés és kultúra
• Árazási struktúrák
• Finanszírozás és befektetés
• Pénzügyi teljesítémény
• Produktivitás
• Diverzifikáció
   

Hatástanulmányok

• Függőségi tanulmányok
• Financiális elkötelezettségek
• Minőség és diverzifikáció
• Globalizáció és kereskedelmi egyensúly
• Fogyasztói és szociális gazdagság

Amikor elkezdünk foglalkozni bármilyen tudományos médiával kapcsolatos kutatással, hasznos ha be tudjuk sorolni a területünket valamelyik kategóriába. Ha erre képesek vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy a területünk megfelelően leszűkített ahhoz, hogy jó eredményt hozzon. Ez úgy gondolom, hogy egy egyetemi diplomamunka esetében elengedhetetlen.

Ez most nem egy elemző bejegyzés, csupán egy dokumentumot láthattok itt, ami a Tomb Raider 2. részéhez a The Cradle of Life büdzséjét listázza. A célom ezzel csupán, hogy lássuk, hogyan néz ki, és milyen elemei vannak egy költségvetésnek. 

Ez természetesen nem a teljes büdzsé, csak egy része, a working pass 5.oldala amely összegzi a kiadások egy részét. Az utolsó előtti oszlopban láthatjuk, hogy a részletes kiadások melyik oldalon találhatóak.

• A bal felső sarokban láthatjuk azon országok valutáinak dollár-árfolyamait, amelyekben kiadásokat jegyeztek be.
• A jobb felső sarokban láthatóak a forgatási napok helyszínre lebontva
• Látjuk az egyes tételeket a 2. oszlopban, amelyeket kategóriákra lebontottak és összegeztek. Ilyen kategóriák ebben a dokumentumban

• above the line: Ez a kifejezés azon a dolgozó egyének listájára utal, akik befolyásolják, irányítják és általában hozzáadnak a filmtermelés kreatív folyamatához. Ilyen beosztás például a forgatókönyvíró, a producer, a rendező, a casting főnök, vagy a színészek. Büdzsé értelemben minden, feléjük történő kiadás ebbe a kategóriába tartozik. Ezeket a költségeket a forgatás elkezdése előtt rögzítik és csak nagyon ritkán változtatják meg.

• production: Minden költség, ami a forgatással kapcsolatos

• post production: Minden költség ami a forgatások lezárása utáni munkával kapcsolatos, mint például a zeneírás és felvétel költsége, vagy a vágók munkabére.

Tolkien regénye, A Babó, Bilbo Baggins életét meséli el, mely történet gyakorlatilag előkészíti A Gyűrűk Ura trilógiát. Ez a könyv a Gyűrűk Ura előtt készült, de közel sem lett annyira sikeres, mint a részben a második világháború alatt íródott trilógia.

A gyomorfekéllyel műtött és felépült Peter Jackson újabb 2 filmre, A Babó könyv, 2 részben történő megfilmesítésére írt alá a Warner Brothers-el. A forgatást Március 21-én kezdték, a film produkciós cége, a 3foot7 Ltd vezetésével Wellywoodban (az új-zélandi hollywood), az új-zélandi Stone Street Studios-ban. A felvételeket persze nem egy helyszínen, hanem szerte az országban készítik majd. Habár több vita is volt több nagyobb színész szövetséggel az alacsony helyi-munkaerőfoglalkoztatás miatt, végül az új-zélandi miniszterelnökkel, John Key-el folytatott megbeszélésen a Warner Bros hajlandó volt engedni. Végül a $500 milliós produkció több ezer új-zélandinak és ausztrálnak biztosít majd munkát a következő pár évre. Általában az előző részek sikerének receptjeit, így ebben az esetben az új-zélandi forgatási helyszínt, nem sokszor szeretik megváltoztatni a stúdiók. 

Érdekesség még, hogy ugyan a film hivatalos bemutatója csak 2010 december 19-én lesz, már van a facebook oldal, youtube videók a forgatásról, és rengeteg háttérinformáció, amely mostanában kezd egyre fontosabb szerepet játszani általában a filmek körüli hype felfuttatásában, és a rajongók kiszolgálásában.

Az animációs ipar egy teljesen új megközelítésével találkozhatunk a Rango-ban. A gyönyörű animációs effektek, az érdekes és vicces karakterek és a bemutató alapján izgalmasnak tűnő film legnagyobb újítása azonban az, hogy Gore Verbinski, a sikerrendező, aki a történelmi legmagasabb bevételt hozó The Pirates of The Caribbean-t is rendezte, a színészeket arra kérte, hogy az animációs jeleneket a valóságban is játszák el. 

A behind the scenes videók egy nagyon érdekes forgatást mutatnak be. Az előbbi egy rövidebb, az utóbbi egy hosszabb, interjúkkal dúsított videó, melyben csak a filmes jelenetek vannak németül.

A napokban Pricing-ot, magyarul árazást tanultuk a suliban. 2 teljes napon keresztül tartott a session, ami tömörnek és elég érdekesnek bizonyult. A gondolat fonala a termék értékének megfogalmazásával indult. Ez az árazás első és legfontosabb lépése. Mivel sokszor a termék amit kínálunk nem, vagy csak részben kézzel fogható, először meg kell tudni fogalmazni saját magunknak, milyen hasznosságot is próbálunk kínálni a vevők számára.

itt felmerült egy kérdésem, hogy a customer és a consumer megegyezik-e, mert a tanár egymás szinonimájaként használta. a válasz pedig az, hogy nem egyezik meg, hiszen a customer=a vásárló, a consumer=a fogyasztó, és ez sokszor nem ugyanazt a személyt jelenti, gondoljunk csak a gyermekjátékokra, vagy állateledelekre

Az óra során rengetek példát kellett hozni az egyes árazási eljárásokra és stratégiákra. Ezek a példák kivétel nélkül materiális javak voltak, így jött az ötletem, hogy vajon lehet-e ezekre példát hozni a kulturális termékek világából. Itt most száraz közgazdász és árazási fogalmakat próbálok ráhúzni kulturális javakra. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Egy jószágnak ugye két értéke van. Ezek a használati érték = hasznosság és a csereérték = gazdasági érték.A használati érték az a termék/szolgáltatás használatával járó anyagi juttatásokat és elégedettséget jelenti. Ezek tehát belső és külső hasznosságot jelentek. Ha nagyon megerőltetjük magunkat ez egy esti hírműsor fogyasztása esetében jelentheti azt, ha a tárgyalópartner a másnapi üzleti tárgyaláson értékeli azt, hogy képben vagyunk az aktuális hírekről, és ezzel egy lépéssel közelebb kerülhetünk az üzlet megkötéséhez. A gazdasági érték pedig a piacon található helyettesítő termékek árán alapul.Kérdés az, hogy van-e egy kulturális terméknek csereértéke, helyettesítő terméke, és valós gazdasági értéke? 

Az utóbbit, a gazdasági értéket az EVE (economic value estimation) segítségével tudjuk kiszámítani. Ez az érték kifejezi azt a legmagasabb árat, amit egy teljes mértékben informált és a legjobb értéket kereső vevő fizetni hajlandó a jószágért. Vehetjük példaként az IMAX 3D mozijegyet, egy bestseller könyv árát, vagy egy Liszt Ferenc mp3 árát az iTunes Store-ban.

az EVE két tényezőn alapul:

1. Referenciaérték (Reference Value)

2. Megkülönböztetési érték (Differentiation Value)

1. A referenciaérték a vásárló legjobb alternatívájára utal. Az az ár, amit a vásárló még hajlandó lenne fizetni a termékért. (ehhez hasonló a tranzakciós költség, melye a referenciaérték és a valódi ár különbségét jelenti). 

Példaként vehetjük azt a helyzetet, amikor otthon ülünk, és választanunk kell a főműsoridős Rocky 3 és a premieren vetített Avatar, vagy a Zabhegyező elkezdése között. Az aktuális állapotunktól, időjárástól, a fogyasztási historynktól, stb. függően más és más lehet a preferenciánk. A referenciaérték valójában 3 dologtól: az aktuális áraktól, a legutóbbi árakról, amikre még emlékszünk és az ajánlott ár kontextusától függ. Például ha már rég nem mozdultunk ki, vagy pont egy olyan film került műsorra a moziban, amit már rég terveztünk megnézni, akkor hajlandóak vagyunk többet fizetni a jegyért, viszont ha tudjuk, hogy emelték az árakat, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy otthon maradunk Rocky 3-at nézni. 

2. A megkülönböztetési érték pedig azokat a tényezőket jelenti, amelyek miatt többet vagyunk hajlandó fizetni egy jószágért mint a helyettesítő javaiért. 

Itt olyan tényezőkre is gondolhatunk, hogy a kedvenc könyvesboltomba szívesebben vásárolok könyveket, mint máshol. Emiatt az ebben a boltban található könyvekért akár többet is hajlandó vagyok kifizetni, mint amennyit máshol fizetnék érte.

Az ábrán jól látható, hogy tehát a legközelebbi alternatív termékhez viszonyított pozitív és negatív értékek különbsége határozza meg magát a megkülönböztetési értéket.  

A filmiparban számomra sosem volt egyértelmű melyik produkciót hívjuk független filmnek és melyiket nem. Mivel a kifejezés: független, megtévesztő vagy zavaró, ezért nehéz utánaolvasás nélkül megérteni a jelentését, ami egyszerű: A független film olyan produkció, amely gyártásában és terjesztésében egy nagy stúdió sem vett részt. Ez így egyértelmű, de a kérdés most, kik is a nagy stúdiók?

A nagyon története a 20-as évekig nyúlik vissza, amikor a filmipar amerikai központja még nem Holywood, hanem New York volt. Itt voltak a nagy film- és zeneprodukciós cégek főhadiszállásai. Az ipar dübörgött, ám jött Thomas Edison, a többek között mozgófilmet rögzíteni képes kamera feltalálója, és 1909-ben megalapította az első amerikai konglomerátumot, a  Motion Picture Patents Company-t, mely 9, akkori nagy filmstúdiót egyesített. Mivel Edison rendelkezett a mozgóképes szabadalmak nagy részével, ezért kontrollálni tudta ki férhet hozzá ezekhez a szabadalommal ellátott termékekhez - képzeljünk el egy olyan világot, amelyben egy ember/cég korlátozza, ki férhet hozzá egy kamerához...

A függetlenek persze minden erejükkel azon voltak, hogy jogi úton akadályozzák meg ezt a monopol törekvést - amit a bíróság, bármennyire hihetetlen is, törvénytelennek minősített. Így megszűnt a copyright a filmes eszközökön, és végre szabadon lehetett azokat használni. A német Carl Lemmae volt az ellentörekvés vezetője, aki pár kisebb stúdiót egybefogva a kontinens másik partjára vonult, és Los Angeles mellett megalakította a Universal Studios-t. Ezt a területet pedig ma Hollywoodnak hívjuk. Itt található meg ma, újraalakulások, felvásárlások, stúdió-megszűnések és nyitások után a nagy 6 stúdió, mely az amerikai és a világ jegyeladásainak és filmipari bevételeinek jelentős hányadát gyűjti be: Time Warner, Viacom, News Corporation, The Walt Disney Company, Sony Corporation of America, General Electric.

Bár lehet elsőre furcsának és ismeretlennek tűnnek ezek a nevet - pl. a General Electric-et valószínú nem az szórakoztatóiparból ismerjük - fontos átlátni a szinergia-hálót. Ez azt jelenti, hogy ezek a vállalatok, habár néha nem fő tevékenységük a szórakoztatóipar, filmgyártó cégeket, tv-csatornákat, mozi-láncokat, zenei stúdiókat és kiadókat és még sok sok mindent vásárolnak fel, hogy a bevételüket maximalizálni és termékeiket diverzifikálni tudják. De erről majd később.

Érdemes átfutni a Wikipédiáról származó tulajdonosi táblázatot, mely remélhetőleg kicsit értelmezhetővé teszi a cikket, az ismertebb és jobban köthető TV csatorna és filmkiadó cégek neveivel.

Kérdések: Miért van az, hogy egy német ember Amerikában alapította a filmipar mai központját? Hol van az Universal Studios a konglomerátumok listáján? Miben különböznek a független filmek a nem független filmektől?

További info a nagy stúdiókról

A Disney egy nagy múlttal rendelkező médiaóriás, amely az idő folyamán a szórakoztatóipar gyakorlatilag minden területére kiterjesztette hálóját. Az Disneyhez hasonló cégek általában igen szigorú szabályokkal próbálják megőrizni üzleti titkaikat, az újabb és újabb termékekkel kapcsolatban. Íme egy videó, mely Walter Disney hangtechnikáit és a gyár mai működését mutatja be a dolgozók megszólaltatásával.

Walter Disney abban volt nagy pioneer a korában, hogy nem csupán a képi-, hanem a hangi világra is nagy hangsúlyt fektetett. Rengeteg időt szentelt minden egyes mese esetében a hangeffektekre és a zenére. Ezzel nem csak azt tudták elérni a filmkészítők, hogy az emberek ne csak a karaktereken és a látottakon keresztül kötődjenek az adott termékhez, hanem azt is, hogy ahhoz, hogy elég csak berakni a filmzene CD-t ahhoz, hogy a fogyasztó újra felidézhesse az adott film hangulatát és számára legkedvesebb pillanatokat. Erre jó példa lehet a világrekorder bevételt hozó Pirates of The Caribbean, mely zenéjének nagyon nagy szerepe volt az egész sorozat sikerében. Ezzel egy új disztribúciós ablak nyílt a terjesztők számára, mely az idők folyamán igen fontos szerephez jutott a filmgyártás és terjesztés folyamatában.